Az Eurovizio 2012 dalfesztiválon Bakuban Magyarországot a Compact Disco képviselte. Ez, valamint daluk a Sound of Our Hearts számtalan kommentelőt ingerelt. Pláne, hogy a hálón megjelentek feldolgozások, a föld minden részéről. A reflexió másodrendű.

Egy igen bölcs meghatározás szerint némelyik ember mind egyforma. Poénnak sem túl erős, de borközi állapotban lehet rajta rötyögni. Ismerted?

Természetesen nem vagyunk egyformák, már miért is lennénk. Ahány ember, annyi egyéniség, ízlés, szeretet, harag, érték, mérték, öröm és bánat. A természet már csak ilyen. Láttál-e már két egyforma rózsát, tojást, barackot? Ugye, Te sem? Hasonlítanak, hasonlítunk, de kisebb-nagyobb különbségek mindig előfordulnak. Szeretném, ha mindenkinek lenne rá szeme, hogy ezt észrevegye, mert, ugye, Te is úgy gondolod. Mit? Hogy, sajnos az alá az "egy kalap alá" vesznek sokunkat.

Mennyi pozitív erő szabadulna fel a világon, mennyi gyűlölet, agresszió és fájdalom veszítené erejét, értelmét. Hol tartana a világ, ha azt a rengeteg energiát, amelyet mások alázására, gyalázására, tiprására és irtására képes az ember fordítani, valami egészen másra használnánk. Olyanra, amitől épülünk, szépülünk, tűrjük, hogy az is ember, aki más, mint mi. Elfogadjuk, hogy neki is vannak érzései, vágyai, félelmei, amitől   szeretne megszabadulni, szóval ő is Ember. Csak más, mint amilyen történetesen Te, vagy én, és akit Te, vagy én szeretünk. Nem kell szeretni, dehogyis, isten ments, képzeld el, ha mondjuk, minden lánynak Te lennél az ideálja, és Téged választana férjéül, párjául. Lehet, hogy a gondolat első hallásra egészen kellemes érzésekkel tölt el, de egyénként...Más ember, más kultúra, más nyelv, más környezet, egészen más élet. Van akinek a téglavörös zakója és habos, babos, csipkés miegymása jelenti élete legnagyobb gondját, és van, akinek egy csepp víz kellene az élet gyönyöreihez, az élethez magához...

De, minden ember szabadságra vágyik, mert, milyen érdekes, senki nem tűri ma már a rabigát (rabi gát). Hát erről szól ez a dal, és még arról is, hogy a természet alkotásai közül az ember, egyedül az ember képes a klipen látottakra. (Három perc sokk.) Az állat ilyesmire nem. Meg még arról is, hogy a zseniális emberi elme szinte mindenre képes ma már, igyekszik mindent a saját képére formálni, a természetet is. Melyikünkére? Hát, nem csodálom, hogy ez olykor nem tetszik neki. Más az ízlése. Minden eszközünk megvan ma már arra, hogy egy "gombnyomással" meg is semmisítsük magunkat. Akár az egész földet. Nem mondom, nem egy megnyugtató érzés egy olyan Földön élni, amelynek bármikor "megadatik a lehetősége az újrakezdésre, és erre rendelkezésére áll néhány száz millió év.

Mi "korosabb", vagy nem a Ti fiatal generációd, vajon tovább adjuk-e azt, amit kaptunk, őseink kaptak, és Nektek lesz-e mit átadni a gyerekeiteknek, megőrzésre. Erről szól a dal. Ezt mindenkinek látnia kéne, sokszor, mert meggyőződésem, hogy rossz ember nincs, legfeljebb “elromlik”, vagy időnként az. Azzá nevelik, azzá szocializálódik. És még csak nem is tehet róla, mert mintát követ, azt teszi, amit elvárnak tőle, és ő erre büszke. De, bizonyára, Te is láttál embert, aki az akol melege és tömeg személyiség erősítő szerepe híján ugyanolyan esendő, mint bárki más. És szánni való. Hát, erről szól ez a dal.

Azon pedig ne csodálkozz, hogy más zenei kulturális közegben, másként szólal meg, még a zenei kunsztokat is elvéve belőle, más hangnemben, kimarad a felfelé ívelés, és olykor hamis. Lehet, hogy csak szerepelni vágyott az illető, és a hajlításaival kissé "elhajlította". De, amióta a Gépfolklórban, majd a Balkán Fanaticban az "úton járó sereg" másként szólal meg, mint a népdalban, el kell fogadni, hogy mindenkinek más és más "olvasatot" jelent.

Egyébként, nem akarlak untatni; volt egy Gadamer nevű bácsi, a hermeneutika atyja. Azt mondta, hogy minden írott szövegnek annyi érvényes olvasata van, ahányan olvassák. Még a szerzőé is csak egy változat, és mindenki újjáalkotja magában a szöveget. Nem hiszem, hogy létezik az emberek képzeletében két hajszálpontoan egyforma Indiána Jones, vagy "Hosszú Puska", vagy Yossarian, stb. Ettől szép lehet és érvényes, és olykor ezért okoz csalódást egy film, mert konkretizál egy alakot, törénetet, amit Te belül másként éltél meg.

De, amivel kezdtem: Neked más a véleményed az Úr produkciójáról és kifejezted véleményed, hogy Neked nem tetszik. Ez az, ami miatt "tollat" ragadtam, mert ez a hang nagyon hiányzik a kommentelő kultúránkból; a józan mértéktartás. Ugye, úgy könnyű alpári módon véleményt kifejteni, hogy a fészbukk jótékony homályába burkolódzunk, és ömlik a szánkból a mocsok. Ez persze nagyon közel áll a napi közbeszédhez, de, mondd meg, nem gyomorforgató, amiket lehet olvasni nagyon sok véleményben? Csak ilyen módon tudjuk érzéseinket gondolatainkat kifejezni? Anyázás, alázás, trágárság és szenny, minden mondanivaló nélkül?

Ez, sajnos, nem a Te meg az én kompetenciám, meg hát "szólásszabadság" van, ugye, de hiányzik az olyan józan hag mint a Tiéd. És erről szól a Dal, erről szól a klip, nem kis kockázatot vállalva, mert az ember már csak olyan, hogy nem szívesen szereti viszontlátni állat mivoltját, és a tükröt tördelik (a kezük helyett). Tudják az alkotók is, hogy amit csináltak, az megosztó. De zeneileg is egy perspektívát sugall, egy tragikus jelen után egy örömtelibb világot, és akinek van füle hozzá, az a dalból is kihallja, ha nem, segítenek neki a képek. És, ha figyeled a véleményeket, egyre többen vannak, akiknek változott a véleményük. Neked is köszönhetően.

Zárásként. Azt hiszem, nem véletlen az, hogy a dalfesztivál hivatalos rendezője és imidzse nem tette lehetővé, hogy ez a klip bemutatásra kerüljön. Mondhatni, indexre tették. Kár, mert az alkotók szerint ebben rejlik mondanivalójuk lényege. Aztán persze készült egy karcmentesebb változat. Ez már megfelelt Bakunak. Csakhogy ez más. Nem ugyanaz.