„…Mindig szeretettel gondolt apjára, erre az öreg alkeszre. Ötven se volt tán', már kijárt neki az öreg jelző. Az ivócimborái csak így szólították. Olykor, olykor, tanár úrnak. Hangjukból legalább annyi tisztelet és szeretet áradt, mint amennyi kéknyelű. Főleg borközi…