Barátom, az öreg alkesz akkor kezdett élni igazán, amikor   kirúgták a gimnáziumból. Meglett korban. Tanárhoz méltatlan magatartása miatt. Igaz lenne?                

• Tényleg ivott?
• Mint a gödény. Éjjel. Pont, mint az igazgató úr. Nappal.                 
• Összevizelte magát nyilvánosan, mint a polgármester?            
• Nem, nem, soha!                   
• Saját hányásában fetrengett, mint a tábornok?                             
• Ugyan.                        
• Akkor mi volt vele a baj?
• Hát, tudta a lipcsei csatát, pontosan.                             
• Tessék?                                      
• Azt is tudta, hol van Bretagne, mikor élt Rousseau. Tudta kívülről a marseillaise-t. Egészen pontosan megmondta, hogy hány gólt rúgott Zidane!     
• És? Ez volt a baj?                       
• A játék, tudod.                      
• Ja, persze, persze. A diákolimpia! Amit megnyert a csapat, miután ő beugrott. 
• Nem is a budapesti. Mármint olimpia. Igen nagy só volt. Tomboltak a diákok. Az utolsó körben szállt be. 
• Bizony, valósággal megdicsőültünk, mármint a gimi.
• És? Az volt a baj, hogy mi nyertünk?                           
• Az az érdekes, barátom, hogy ki veszített.         
• Ki?                                                                                               
• A képviselő úr kedves neje, meg az iskolája.                             
• A Gizi? Gizi a maca?  A mindenki macája?                       
• Halkabban!                               
• De, hát ezt mindenki tudja! Hogy a szenátor előtt az egész...   
• Nem, barátom! Alighanem ezt már csak te tudod!  Persze, a tudás hatalom.
• Ez volt az utolsó kérdés. Az öreg alkesz kapásból tudta,  ki mondta. Idézte franciául.
• Igen, a tudás hatalom. A dolgok viszont úgy alakultak, hogy a nem tudás meg állás. Megélhetés. Az öreget nem viselte meg. Bölcs ember. Bölcs, örökifjú, becsületes. Tudja,  hogy a történelem nagy csaták közül jó néhányat a  nem a győztesek miatt tart számon. Hanem, hogy kik veszítettek. És mit.