Magyar fészmese.

A nyuszika meghúzta a színes cipőfűzőjét, lesimította a csinoska mezét, majd megnyomta a fülhallgató gombját. Azonnal felcsendült az imádott dal: Ákos-Igazán. Mélyet lélegzett a friss levegőből és nekilódult az erdőben. Hamarosan egy tisztásra ért. Éppen akkor, amikor a medve be akarta lőni magát. - Ejnye Maci, hiszen a barátom vagy, kérlek, vigyázz az egészségedre, inkább kocogj velem! - Medve Maci mellészegődött. Már messziről látják, amint a róka egy fa tövében áll és szipuzik. - No, te ravaszdi, te vagy az egyik legjobb barátunk, hát vigyázz magadra, kocogj velünk ebben a gyönyörű időben! - Úgy is lett. Immár hárman futnak békében egymás után, amikor szinte beleütköznek a farkasba. Épp egy cigit akart meggyújtani. - Ordas pajti! Ez nagyon káros, itt vannak a barátaid, fuss velünk! – Ahogy nekiiramodnak, a négy igazi társ, a farkas felsóhajtott: - Szép dolog is a  barátság! Amióta a nyuszika reggelente füvet szív, mindannyian mehetünk futni. - A nyuszika elől fut boldogan. Adj még időt, cseng a fülében. Elmosolyodik: - Igen, mindig, mindenhova időben kell érkezni. A barátaim! Ők az én igazi barátaim!Nem hagyhatom, hogy rongálják az egészségüket. Nekem sem könnyű minden reggel ekkora kört lenyomni. Ha nem volna barátság, tán nem is bírnám. A barátság erőt ad. Na, meg a fű.