Éjjel két óra. Még csak? Már? Kissé korán, vagy kissé későn van ? Sosem tudom eldönteni. A múltkor a hőség, most meg ez a vihar. Egyáltalán, jó neked valamikor valami? Várj! Várj egy kicsit! Odanézz! Nocsak, micsoda újdonság! Ej, a netet nézd, barátom, ne engem, a netet! Veronka mellett is ott a zöld pont! Most villant fel! Nem alszik. Ő sem? Istenem, a Veronka! Hú, de jó csaj volt negyven éve! A gimi szépe. Úgy váltatok el, hogy hamarosan találkoztok az egyetemen. Aztán nem jött. Azóta se. Most is milyen decens! Sugárzik a képernyő. Csakhogy ez nem háttér, vigyázz! Igaz, sose láttad. Nem, de amikor bejelöltem, azonnal felvett az ismerősei közé. Milyen jól néz ki, milyen csábos! Na, hagyd öcsém, régen is kismiska voltál hozzá, most meg két napig sem bírnád eltartani. De, tudod mit? Csetelj neki! Hohó, visszaírt! Még egy nagy szmájlit is küldött! Mintha most váltunk volna el. Kérdezd meg, hol van. Húzódj odébb, nem látom. Otthon van. Zseni vagy, dartvéder. Éjjel kettőkor hol lenne? A hálószobában, az ágyában fekszik, a sajátjában, a férje meg ott horkol mellette. Ő viszont mobilozik. Veled! Érted? Az ágyában nyomkodja a gombokat és neked ír! Micsoda frivol helyzet! Mégiscsak a te képedet látja, miközben a párnájára hanyatlik. Egyáltalán, mit keresel te ott! Na, csak gondolj bele. Varázslat. Éjszakai közös nyomás…Vágyakozz csak. Ilyet is csak a fészen lehet.