Párás szemmel gyönyörködött az eléje táruló látványban. Csodálta a sötét mélységeket összekötő hidak merész, karcsú ívét, elegáns vonalait. Keskeny csúcsaikon a távolról is jól kivehető csinos koronák a napban fürdették magukat, sugározták szerte arany csillogásukat. Büszkeség töltötte el. Igen. Érezte, hogy most jó helyen van. Minden jó helyen van. Aztán becsukta a száját. A kis tükröt a farzsebébe csúsztatta. Ott volt a helye. A nyeles fésű mellett.