„…Mindig szeretettel gondolt apjára, erre az öreg alkeszre. Ötven se volt tán', már kijárt neki az öreg jelző. Az ivócimborái csak így szólították. Olykor, olykor, tanár úrnak. Hangjukból legalább annyi tisztelet és szeretet áradt, mint amennyi kéknyelű. Főleg borközi…

Talán már mondtam, hogy öreg, alkesz barátom blogoldalt gründol. Szorítok neki, látom, milyen elszánt. Csak megy, csak intéz, csak hajt. Most pont olyan, mint egy profi teniszező. Igaz hát a mondás: "akkor fogja abbahagyni, ha megáll benne az ütő."