A színpadon egy fiatal, igen vékony lány. Még hangol egy kicsit. Gitárt, bendzsót. Párja meg egy szájharmonikát. Egyik ámulatból estem a másikba. Micsoda gitárok! Félévi fizetésem a nyakában! A márkára már nem emlékszem, de legtöbben csak álmodtunk ilyenekről. Hüvelykujjukon furcsa szerkezet hegyesedett, az akkor még kevesek által ismert acélkörmök. Olyan hangja lett tőle a mélyebb húroknak, hogy üveget lehetett vele metszeni. Az antré kiváló, lesz-e folytatása? Lett.

Szép számú társaság jött össze azon a szombat estén.Kecskeméten a kamaraszínházban ifjú egy dalosok találkoztak. Amatőrök, persze, hogy amatőrök, akkor még pláne. Hetvenes évek közepe. Köztük tán az igazán amatőr csapat a mi triónk volt. De, nem nagyon lógtunk ki. Viszont akik nagyon, azok a bevezetőben említett ifjú pár, Muszty Bea és Dobay András. Ahogy mindenki ismerte őket: a Muszty Dobay. Itt kezdődött. Később már jó néhányszor szerepeltünk együtt. Ők voltak az első NIP-napok „sztárvendégei”, a Dinnyéssel, meg a Kalákával együtt.

Bu! Emlékszem, szép nyári éjjel volt. Már minden bezárt. Az utcára kerültünk. Álmodoztunk tovább. Mi lenne, ha mi is, ha itt is. Valami hasonlót. Meg tudjuk szervezni. Helyünk van hozzá, szereplőket szerzünk, idő valamikor ősszel. Kezdettől több műfajban gondolkodtunk. Azt is tudtuk, hogy abban a városban, mint Cegléd, ahol Woodstock-i időben jazz-től voltak hangosak az éjszakák, ahol Orszáczkyk, Török Ádámok, Rádulyok járkáltak az utcán, hajnalban meg ott dzsemmeltek a kerthelyiségben, ott nem lehet csak úgy tessék-lássék nekilátni, ímmel-ámmal szervezkedni szedett-vedett csapatot.

Legyen zene, három este. Három este, három műfaj. Népzene, megzenésített versek (irodalmi zene), politikai dalok. Jó, de mi legyen a neve? Egyszerű ez: n-i-p , azaz NIP-napok. Miután javaslatomat éjjel egykor, a Kossuth szobor melletti padon a jelenlévő társaság (akkora már csak Kovács Pistával voltunk ketten), egyhangúlag elfogadta, rögvest összeállítottuk az első napok szereplőit: Budai Ilonka, Gépfolklór, Kaláka, Muszty Dobay, Dinnyés, Boros. Kalákát, Musztyékat, Dinnyést vállaltam, az összes többit Pista intézi.

Nosza, elő a papírt. Nem volt net, nem volt emil, nem volt mobil, de még vezetékes se nagyon. Mindent levélben intéztük. De megszerveztük. És elkezdődött, eljöttek. Biztosan vagyunk még néhányan, akik fel tudnának idézni egy-egy szereplőt. Te kire emlékszel?

Természetesen a Muszty Dobay azonnal jelezte, jönnek, mindent adnak, ami kell. És hoznak. Ami kell. Olykor bőgősnek a Trunkost! Valóban. Nem gondoltuk volna, hogy mindjárt az első alkalommal ilyen magas mérce „verődik” össze. Budai Ilonka, Téka, Gépfolklór. Kaláka, Muszty Dobay, Vitay. Boros, Dinnyés, Vas Zoli. Kátai Zoli, meg a Muzsay. Musztyék, Muzsay olyan magas technikai színvonalon muzsikáltak, amely messze kiemelkedett az akkori háromakkordos, sikálós, reszelős dalokból. Ahogy egy korabeli nóta mondta: „én egy igazi polbítes gyerek vagyok, három hangzattal mindent tudok, ötszáz forintért bármit eljátszom én,sokkal jobban mint a bob dilén”. Évekig jártak lelkesen. Mi meg évekig jártunk Pestre a Váza klubba.

Mindig új anyaggal jöttek, mindig tanítottak. Na, figyelj csak, mondta Bea, add a gitárod. Először is rendesen hangold be. Nem árt, ha van egy jobbfajta hangszered, mindenesetre olyan, amit egyáltalán be lehet hangolni. Mutatok valamit. Mutatta. Pengetés, legato, sweep picking, tapping, sikálás, skálaformák, akkordok. És egyebek. Azóta a gitárosok hada ismerkedett meg a hangszerrel, a gitáriskoláikat forgatva. Itt hallottunk először a Kvantum Fantumról, a zenés mesejátékról. Személyesen mutattak példát. Tökéletes hangszeres tudással, tökéletes angol-amerika nyelvismerettel, irodalmi igényességgel, nagy szerénységgel. Ma is követésre méltó.

Ez egy közel húsz évvel későbbi felvétel, éppen az újságíró Vas Zoli dala, a híres Szalmonella blúz.