A népes rokonság kezdte sejteni a bajt. A feszültség előbb tapinthatóvá vált a széksorok között, aztán láthatóvá, ugyanis egy-két meggyötört nylon ing és nylondzsörzé kiskosztüm diszkrét szikrázásba kezdett a norvég mintás, otthon kötött kardigánok alatt, s hogy kétség ne legyen, mindez határozottan érezhetővé is vált. Úgy értem, szagolhatóvá. Verejték és naftalin uralta a légteret, miközben a lovarda falai barátságosan mosolyogva üdvözölték az egykori ismerős fílinget.

Pedig jól indult minden. Egy szép esős napon miss család üdvöskéje a fővárosban járt, hogy ott szponzori ruhákból turkáljon  kedvére valót, amit aztán úgy, ahogy méretre is igazították jobb érzésű butikosok. Várták hát, jön a drága gyermek, abban a szép sárgában. Jött is. A szemük kerekedett el a látványtól.

Kedvencük legelébb a helyben divatos hetvenliteres bundabikiniben idézte az ötvenes éveket. A hozzászabott mozgáskultúrával bármelyik dáridós tv műsor háttértánckarában stabil helyük lenne. A második sorban. Kevéssel az első sokk után az estélyi költemények következtek. Ceremóniamester poétánk nem költötte, csak elolvadóan elképesztő színekben festette e remekeket lefele. Copyright a 60-as évek fekete fehér műkorcsolya közvetítése. Egy részükett a helyi színház jelmeztárában turkálták. A missek másik fele talpig szponzori agresszióban lejtett végig a kifutón, hátul gemkapoccsal, ziherájsztűvel és pántlikákkal terhelten, mint egy filmgyári díszlet. Tánc a harmadik sorban.

Az járt jól, aki rutinos missként hozott anyagból dolgozott. Sminkjét, frizuráját maga készítette. A helybéli fodrász és arcász etalonoknak nehezen megoldható problémát jelentett ugyanis, hogy a missek nem egyforma fejet hordtak a nyakukon. Szponzorilag. Nemtetszésüknek - tetszőverseny lévén, vagy mi a szösz - jó nagy hangot is adtak. Sírni csak a kijelölt helyen szabad. A csillogás, a poén és a könny pedig egyre folyt a rovardában. Főszervezőnk, mint műsorvezető is elemében volt. Áradtak belőle a poénok, atyailag paskolt formás fenekeket, igazított mellpántokat, smárolta végig az étlapot. Végül is a viharok elültek. A missek hősök, különben is, azért universitasok, hogy engedjenek.

Tudós professzorhoz méltó zsűri döntött, hosszas tanácskozás után. Ma egy nagydoktorit rövidebb idő alatt megítélnek. A konferansz lágyan dalolt: itt mindenki nyert. Virágból és szponzori szárnyas betétből legalább húsz kiló volt a színpadon. Negyed-fél mázsa a nehéz napokra. Az első három miss, egyenként, éves előfizetését nyerte a juhászat szakmai szemmel című havilapnak. Módfelett érdekes olvasnivaló, szponzorilag gondosan lezárt borítékban. Postabontás után aztán ez a nyeremény negyedévre olvadt, mondd már. Olyan ez, mint a Philip-féle szám: minél magasabbról nézed, annál több milliónak látszik.  

Az utazási iroda vaskos vízilova, átizzadt selyemben, utak csábos ígéretével nyalta nyíltan a lányokat. Esküszöm, ennyi nyálat a Bivalyosgödör-Cefrehordó SC. járás V. rangadóján nem lát az ember. Mint kiderült, ezek beváltási határideje az átadást követő percben lejárt. Tessék, itt van: hoztam is, meg nem is. Ma már mindenki hivatkozik, mutogat. A sok mutogatós bácsi. Nagy mellényben nagy ígéret, a többi igen rövid. A memória, a nyájasság, az idő. Évek elteltével minősített fenyegetéssel érhetsz el csak sikert. Ekkor jutsz el a kiinduló pontra. Ha nem adod fel. Ki van ez találva. A nagyvonalú, elegáns, jólneveltség álarca már a lovarda rivaldafényében olvadni kezdett. Amint a fény másra vetült, kéjes vigyorral tombolt a térdig masszív bunkóság ócska szelleme.

Puszilkodó uramnak és mindenkinek, akinek köze volt e habos kandi kamerához, tegyünk fel egy kérdést. Tessék mondani, a viharvert, megtépázott, szétalázott lányoknak ehhez ugyan mi közük van? Ja, igen. Azon kívül, hogy voltak olyan szerencsétlenek, hogy megnyerték ezt a komédiát. Hogy egyáltalán részt vettek. Elég drága rész volt nekik. Igen tisztelt főszervező urak, meddig tart az addig? Egy év is kevés? Paródia ez vagy komédia? Egyébként meg a kandi kamerában csak a végén mutatnak be.

Hosszú idő ez, gyerekek, hosszú idő. Idő, idő. Hopp, talán épp ez a megoldás! Az idő. Megannyi ködös kérdés. Vissza a múltba? Úri muri? Fedezetlen váltóval fizettek egy lovardában? Lóvásár volt, vagy lóvátétel? Lóvététel? Nem látta valaki véletlenül Csörgheő Csulit? Megfejtik-e valaha, mi ebben a turpisság? Ma már, persze senki nem ér rá válaszolni és az üggyel foglalkozni. És vajon poétánk hová távozott oly sietve a pénztártól? Aha, már látni. Fészkel a neten, ismét rettentően elfoglalt. Szervezi a következő csapat rókát. Az évi rendes rókavadászatot. Fiatal húsra, nemes prémre.

Hát, kedves gyerekek, itt hagyjuk abba a mesét mára.

Aki nem hiszi, járjon pórul. Itt a vége, fuss el időben.