Ne szólj szám, avagy a hosszú nyelvek éjszakája...
Aggódom! Hova jutunk így? Kesergek. Hajnali 3-kor nincs 2 ember az országban, akivel lehetne Honfoglalózni?! Hova jutunk?
Pár napja felpanaszoltam bánatomat a fésznek. Nem kellett volna. Így jár az, aki panaszkodok! Kellett nekem nyafogni az éjszakai honfoglalózás miatt! Tudod Te, mit jelent az 1000. szint? Olyan nincs is. Egy se. Meglátod, kiugrik a szíved. Legalább tíz éve kell gyűrni, napi három, uszkve négy órában. Egymillióból egy. Na, most. Az éjjel megleptek ezek a szörnyek. Hatan. Vártak. Ők, meg a borzalom. Levertek, mire elolvastam az első szavakat. Egyszerre tíz kérdést válaszoltak meg. Előre. Évszámokat órára, római számokat tizedesre!
Nyilvános kivégzés. Potyogtak a végtagjaim. Ez a vég! Tag nélkül! Előre megfontolatlan, különös ügyetlenséggel elszenvedett súlyos lelki vérzés! Örültem egy nulla pontnak, megdöntöttem az összes negatív rekordot. Bezártam a csetablakot is, mert még behatolnak. Ember nem örült még ennyire pirkadatnak.
Csak nem te voltál személyesen, Árpád apánk? Megahicskokk, megarambó? Leghelyesebb, ha nyilvánosan kijelentem: a moderátornak van a legszebb kutyája. Hosszú nyelvek éjszakája...
