Holland tulipán, német sör, orosz usanka, francia sajt, spanyol bikaviadal, magyar termálvíz.

Magyarország az ezer termálkút országa. Fűben, fában, termálvízben a megváltás. Termálmessiás. Tudják-e, melyik az egyik legperspektivikusabb magyar szó? Segítek. Úgy van! A termálfürdő. Közvetlenül a stadion után. A múlt éveken ebből adták át a legtöbbet. Közvetlen a stadion után. És a non plus ultra: a termálstadion. Egy projekt már fut, uniós pénz úton. Minden képzeletet fölülmúló harmónia. Idill. Keményen dolgozó kisemberek hada üldögél a lelátón. Átszellemülten követik az eseményeket. Annál is inkább, mert szektoronként húsz kamera pásztázza az arcokat. A képek folyamatosan váltják egymást a hatalmas kivetítőn. Minden meccsen keresik a „legboldogabb ábrázat”-ot, akinek a munkahelye kap egy pozitív jelentést. Meg éves belépőt és három zacskó pirított napraforgót (szotyit). Megnézheti kívülről a királyi páholyt, családjával együtt. A királyi televízió pedig egy héten át, minden reklámot követően tíz másodpercig sugározza boldogságtól sugárzó arcát. Közvetlenül a király fenséges ábrázatja után. Most szól a szerkesztő, hogy nálunk nincs királyi tévé, meg még király se. Koronás van. Na, jó apróságra nem adunk, úgyis mindenki átviszi az értelmet.

Hát, persze, hogy a zembereket majd szétfeszíti a „bódogság”. Mindeközben elgyötört lábukat a lelátón kis patakocskában csörgedező termálvízben gyógy áztatják. Szórakozik a nép, az istenadta, és gyógyul. Mind a százhatvanan. Közben megtanul mesterien nagyokat köpni, hogy a szotyola héja a sűrűn kihelyezett csészékbe landoljon. VIP szektorban üvegszálas termálkádak.

A települések valamiért úgy vélik, hogy egyetlen kitörési pontjuk a termálturizmus. Ettől lesz vendég, munkahely, út és Kánaán. Ezért aztán úgy szaporodnak a fürdők, mint kutyában a balha. Egymásba érő átadások, erőn felüli vállalások, fél megoldások, mindent alulmúló nívó. Túlvállalás, pénzhiány, csőd; na de, hát, a kutyát is csípi az a balha! Megnyugtatásul mondom, azért akad olyan műintézmény is, amelyik még OEP kezelésre is jogosult. Jártak már ilyenen? Még nem? Nagyon szerencsések. Mondhatom, maradandó élmény. Tartsanak velünk.

Máris itt állunk a termálfürdő gyógy részlegében. Itt minden új, friss, festékszagú és gyönyörű. Körülöttünk a személyzet nyüzsög, helyi gyorstalpalón szakképzett masszőrök, csontkovácsok, végtagzúzók, ráolvasók hada, és szúnyogok. Kisebb kisebb sztárok és egyéb celebek. (Magyarul: keleb, és hol lakik a magyar keleb? Úgy van, Kelebián.) Van itt, kérem, minden. Nyugalmazott, 40 éves katonatiszt, hófehér köpenyben, hollófekete hajjal. Bolti pénztáros, kék kismama vászoncipőben. Varrónő, bal vállán tűpárnával, és volt pedagógus üres zsebbel. És szúnyogok. Ők azok, akik kezelésbe veszik a testeket, oly magabiztos anatómiai tudással, amelyet csak egy néhány hónapos tanfolyam tud nyújtani. Mi a fityfenét csinálnak az orvosegyetemeken 6 évig? Na, persze, hogy hajazzák az összes orvost.

Megmondaná végre valaki, Noé apánk miért nem csapta le azt a két durva szúnyogot?”

Folytatjuk