"Tisztelt Szerkesztő Úr! A Gubody kert c. albumában írtakra néhányan reagáltak. A hozzászólások között elhangzott, az örökzöld old: a szomszéd kertje mindig zöldebb. Egyesek szerint a szomszéd nője mindig irigyebb. Nem tudom, hogy így van-e, a nőt még nem láttam kukucskálni. Az öreget annál inkább. És akkor eszembe jutott, hogy már olvastam arról, milyen csúnya dolog is az irigység. Akkor ez most aktuális:"

Mesés falatok

A szomszéd epe mindig nagyobb

No, főnök, mi végeztünk. Pont olyan lett, amilyennek elmesélte - mondta Lajos, a különleges szerkentyűk műszaki zsenije, rokkantnyugdíjas patkoló kovács. Hetek óta bajmolódtak azzal a valamivel, amit a gyerekeimmel csak oroszlánkifordítónak neveztünk el. Meséket írok. A legújabb történetben egy bátor kisfiú a vad oroszlánokat is szelíddé beszéli, énekeli. Kivéve egyet. A kerek világ leghatalmasabb plüss oroszlánját. Őt nem lehetett. Erre a kisfiú tervezett egy szerkezetet, amelyik a folyton zsörtölődő plüss oroszlánnak megfogta a farkát, el kellett mondani a varázsszót, hogy bukk, és egy szemvillanás alatt kifordította. És akkor az oroszlán egy napig csak befelé ordított a saját fülébe, jó nagyokat. - A jövő héten befejezzük, riasztott fel a mester hangja. Már működik, de még finomítunk rajta. A varázsszót meg filccel ideírtam az ülésre: bakk. Azóta is ott áll háborítatlanul, a kert végében.

A szomszéd irigysége mindig nagyobb. Ez meg az én májamat hizlalja. Az ilyen dolgok májra mennek, de epéből fakadnak. Látom már, hogy hetek óta kerülget. Mondani akar valamit. Nagyon akar valamit mondani. De nem tudja, hogy kezdjen hozzá. Évek óta nem kezdett hozzá. Már azt hittem azt is elveszítette, mármint a hangját. Hogy mit veszített el azt pontosan tudom. A feleségem felvilágosult asszony, rendszeresen jár fodrászhoz. Meg az információs szemvert frissíteni. Hiába mondtam, hogy inkább szoftver, vagy ha mégis, akkor szerver, kiderült, hogy nem, mert annak hogy szoftver, annak semmi értelme. Az ottani alkotóközösség meg sok mindenről hallott már, de olyan szerről, amivel verni lehet, még nem. Hacsak nem sodrófa a szóban forgó. Testápoló szer. Fa testápoló. Te tudod rosszul, elhallottad, szemver és kész. A dajervíz mellé ingyen installálás jár. Innen tudom, hogy mi nincs neki. Mármint a szomszédnak, a farszomszédnak.

A múltkor is teljes szélességében áll a farmezsgyén és a hatalmas szemű cseresznyefámat bűvöli. Mint a kígyó. Jönne már egy nagyobb fuvallat, ami áthajlítaná a kerítés fölött az egyik ágat. A rajta lévő hat szem gyönyörű cseresznye pillanatok alatt ad acta lenne. Együtt telepítettünk. Én ránéztem minden nap. A gazda szeme hizlalja a jószágot. Az övé fél év alatt kipusztult. Vagy a szeme hiányzik a szomszéd úrnak, vagy ha van, akkor azzal inkább verekedett, nem hizlalt.

Jaaaaj! Hogy az a bánatos szemű rozmaring burizgálja meg az ilyen ember összes apját! Messzire szállt a szépen csengő cifra átok. Ékesszóló kifakadásból két dolgot azonnal megtudtam. A farosnak van hangja. Az éjjeli randalírozók üvegeket törtek el a ház előtt. Az öreg meg nyilván belelépett egy törött üvegbe fűnyírás közben. Könnyen járhat így az ember, ha vasárnap reggel a fűnyírással meg nem várja legalább a pirkadatot.

Szóval kerülget. Egyre szűkebbek a körök. Mire hajt az öreg? Biztos kibökött valamit, ami neki nincs és véletlen kukucskálása közben nálunk látott. Gyakran veszem észre, mikor hazajövünk, hogy valaki járt az udvaron, és a legújabb biciklit, locsolót, kerti grillt, fűrészt kipróbálta. Elég egy pillantás a kerítés egyik laza deszkájára, amit évek óta kihagyok minden karbantartásból. Most már hónapok óta nem vettem magunknak semmit, úgy hogy az öreg igencsak ki lehet éhezve. Miután így átgondoltam a dolgot, megnyugodva indultam a boltba. Ám alig tettem néhány métert, amikor az eszembe villant: te, jó ég! Az oroszlánkifordító! Ne, öreg ne, azt nem szabad! Még nem tudjuk, hogy működik. Működik! Lélekszakadva rohanok, már nyitom a kertkaput. Ám ekkor jól kivehetően azt hallom, hogy bakk! Egy zord mordulás, egy fojtott nyögés, és „a többi néma csend”…