Kedves gyerekek! Ma este egy egészen új történetet mesélek el nektek, amely sok tanulságot hordoz magában. Nagyon figyeljetek, főleg a kisleányok. Előfordulhat, hogy nagyobb leánykorotokban békáknak néznek majd gólya bácsik, és be akarják adni: ha elégszer csókolgatnak titeket, a végén még királylány lesz belőletek. Na, figyeljetek.

Hol volt, hol? Nem volt? De. Volt egy mesebéli ország, amelynek határa az operációs rendszeren még jóval innen kezdődött, az üvegzsebbe meg már mélyen belenyúlt. Nettó. Bruttó szögesdrótkerítés. Így lett újra sláger a láger. Magunkba zárkóztunk. No, ott élt egy nép, az istenadta, amely oly szép és tehetséges volt, hogy az egy főre eső szépséges szép leányok száma - nevezzük őket missnek -  már a bikini vonalat is meghaladta. Volt ott miss mono,-bi-és trikini, miss összes tó-és folyó, hegy és völgy, Anna és Panna, kiscsoportos és nagymama, ilyen újság és olyan régiség, gólya, béka. A Miss Béka kissé furcsa, de ahol elég tehetséges és csókos szponzor akad, ott még a békáról is lehúzzák, nem hogy a missekről.

Egyszer egy kiskirályfi - belőlük is volt bőven - elhatározta, hogy a gólyasorból kinőtt szép lányokat megversenyezteti. Lavlitender. Nemes gesztus. Önzetlen, mint fogjuk látni. Önzetlen és legalább olyan kockázatos, mintha egy szülészorvos karácsonyra írná ki Szűz Máriát. Nevet is adott nyomban. Miss Universitas. Melegében szétkürtölte a hírt az egyetemeken, főiskolákon, interneten. Kiskirályfink udvari dalnok lévén szellemével és egyéb módon kereste kenyerét. Mert bizony, gyerekek, ez egy ilyen ország volt, itt még a kiskirályoknak is kellett kenyeret keresni. Találtak.

Nosza, megindult az áradat. Jöttek a nevezések meg a nevezési díjak. Dőltek a lányok és a forintok. Már csak hely, idő, szponzor kellett és ítészek, hogy kiderüljön: ki a legszebb az universitasban.

Irány a vidék nagyvárosa. Lovarda. Lóverseny. Lavliverseny. Ti még nem tudjátok, de mindenki számára teljesen világos, hogy a szépiparhoz a helyi sztárfocista, a sztárügyvéd, a helyi média- és hivatalnok sztár ért a legjobban, továbbá minden olyan helyi sztárpotentát, aki elég pénzt áldozott e tudás verejtékes megszerzéséért. Szponzor pedig akadt bőven. Azt még egy gólya miss is tudja, hogy az ingyen reklámnál csak drágább van. Tisztelet a kivételnek. Tudjátok, a régi mese, hogy adok is meg nem is, ma már egyre inkább így hangzik: ígérek, de nem adok.

Kiskirály fink a sok szépségből nekilátott válogatni. Kiskakas a kendermagban. Felkészítő edzőtábort főszervezett főpénzért. Testközelbe került csodás testekkel. Ide még egy kis smink, oda egy kis tipi, emide meg tapi. Közelálló számlanélkülivel járni, táncolni, kinézni taníttatta a misseket, akik a végén már egészen jólkinéztek. A tánckoreográfia oly látványos lett, mint a harmadikosok tornatermi fittnessz gyakorlata az iskolai farsangon. És egy, és kettő…

Felvirradt a nagy nap. Nagyváros, nagydöntő, nagypénz és nagytavasz. Fény, pompa, csillogás, lovarda és rivalda, kifutó és befutó, öltözés és vetkőzés, ruházás és anyázás, smink, haj és cihő.

A nézőtér szép lassan megtelt a zsűrivel és a rokonokkal.

Foly.köv.